Az érzelmi evés egy olyan jelenség, amikor az evést arra használjuk, hogy az érzelmi igényeinket kielégítsük, nem pedig a fizikai éhségünket csillapítsuk. Sokan fordulnak ételhez, hogy megnyugtassák magukat, enyhítsék a stresszt, vagy jutalmazzák magukat. Ilyenkor általában az egészségtelen, magas kalóriatartalmú ételek kerülnek előtérbe, mint például az édességek vagy a gyorsételek. Talán te is tapasztaltad már, hogy egy fárasztó munkanap után a kedvenc süteményedhez nyúlsz, vagy egy magányos estét pizzával próbálsz feldobni.
Fontos tudni, hogy az érzelmi evés önmagában nem evészavar, viszont egy komoly evéssel kapcsolatos probléma, amely aztán evészavar kialakulásához vezethet.

Miért az evés?

Számos oka van annak, hogy az evés a megküzdés egyik módjává válik, nézzünk ezek közül párat:

• Az evés dopamint szabadít fel. A dopamin egy olyan agyi kémiai anyag, amely jó érzéssel tölt el bennünket.
• Szokásokat és rutinokat is kialakítunk az étkezéssel kapcsolatban. Ha mindig eszünk akkor amikor stresszesek vagyunk, előfordulhat, hogy a stressz első jelére étel után nyúlunk, anélkül, hogy azt észrevennénk.
• Ráadásul az étel legális, és mindenhol hozzájuthatsz. Az étellel kapcsolatos üzenetek és képek pedig sok esetben tovább fokozhatják az éhségérzetet.

Mi az érzelmi evés lényege?

Az érzelmi evés során az ételt használod arra, hogy jobban érezd magad – vagyis az étellel érzelmi szükségleteket elégítesz ki, nem pedig a fizikai éhséget. Sajnos, ez a megoldás sosem oldja meg a valódi érzelmi problémákat. Sőt, gyakran még rosszabb érzéseket hagy maga után, mint például bűntudatot vagy szégyent az evés miatt, miközben az eredeti érzelmi gondok továbbra is fennállnak.

Hogyan ismerheted fel az érzelmi evést?

Az érzelmi evés leggyakoribb jelei a következők:

• Akkor is eszel, amikor nem vagy éhes vagy már tele vagy.
• Akkor is eszel, amikor stresszes, ideges, vagy feszült vagy.
• Azért eszel, hogy jobban érezd magad (hogy megnyugodj, ha szomorú, mérges, unatkozol vagy feszült vagy).
• Étellel jutalmazod magad.
• Sokszor annyit eszel, ami már kellemetlen feszüléshez vezet/amíg teljesen eltelsz.
• Az étel biztonságot nyújt számodra.
• Gyakran úgy érzed, hogy az evés az egyetlen örömöd az életben/már csak ez maradt neked.
• Úgy érzed, hogy nem vagy képes kontrollálni az evést.

Ha a fenti állítások közül többen is magadra ismertél, akkor valószínű, hogy az evés számodra az érzelmek kezelésének egyik módja, és érdemes lehet megvizsgálni azokat az érzelmi tényezőket és élethelyzeteket, amelyek az evéssel kapcsolatos problémás szokásokat kialakították.

Az érzelmi evés ördögi köre

Időnként az étel vigaszként, jutalomként vagy ünneplésként való használata nem feltétlenül rossz dolog. De amikor az evés válik az elsődleges megküzdési mechanizmusoddá – amikor minden stresszes, dühös, magányos, kimerült vagy unalmas pillanatban a hűtő felé fordulsz – az egy egészségtelen ördögi körhöz vezet, amelyben az igazi érzéseket sosem dolgozod fel, csupán elmaszkolod azokat.

Miért nem működik az érzelmi evés hosszú távon?

Fontos megérteni azt, hogy az érzelmi éhséget nem lehet étellel kielégíteni. Bár az evés pillanatnyilag megnyugtató lehet, az érzések, amelyek kiváltották az evést, továbbra is ott maradnak. Sőt, gyakran még rosszabbul érzed magad az üres kalóriák fogyasztása után. Hibáztatod magad, hogy miért nem volt elég akaratod ellenállni.
Ez a probléma idővel súlyosbodhat: az egészséges érzelemszabályozás helyett egyre inkább az ételt használod a megküzdéshez, ami súlygyarapodáshoz, bűntudathoz és kontrollvesztéshez vezethet. Mégis, bármennyire is kilátástalannak tűnik a helyzet, lehetséges pozitív változást elérni. Meg lehet tanulni egészségesebb módon kezelni az érzelmeket, kerülni a kiváltó okokat, és legyőzni az étel utáni sóvárgást.

Az érzelmi evés gyakori okai

Stressz.

Észrevetted már, hogy a stressz éhesebbé tesz? Ennek bizony komoly biológiai alapjai vannak. Amikor a stressz krónikussá válik – ahogyan az gyakran előfordul a kaotikus, gyors tempójú világunkban –, a szervezet nagy mennyiségű kortizol nevű stresszhormont termel. A kortizol sóvárgást vált ki sós, édes és zsíros ételek iránt, amelyek gyors energianövekedést és örömérzetet biztosítanak. Minél több a kontrollálatlan stressz az életedben, annál valószínűbb, hogy az ételt fogod érzelmi megnyugtatásként használni.

Érzelmek elfojtása.

Az evés ideiglenesen el tudja nyomni vagy „lecsillapítani” a kényelmetlen érzelmeket, mint például a harag, félelem, szomorúság, szorongás, magány, és szégyen. Amikor étellel tompítod magad, elkerülheted azokat a nehéz érzelmeket, amelyeket szeretnél távol tartani magadtól.

Unalom vagy üresség érzése.

Előfordult már, hogy csak azért ettél, mert valamit csinálni akartál, enyhíteni akartad az unalmadat, vagy betölteni egy űrt az életedben? Az evés ilyenkor kitölti az időt, és ideiglenesen eltereli a figyelmed az üresség érzéséről.

Gyermekkori szokások.

Gondolj vissza gyermekkori evéssel kapcsolatos emlékeidre. A szüleid megjutalmaztak fagylalttal, amikor jól viselkedtél? Elvittek pizzázni, amikor jó jegyet kaptál? Az ilyen szokások gyakran felnőttkorra is átterjednek.

Miért fontos az érzelmek megfelelő kezelése?

Ha nem tudod, hogyan kezeld az érzelmeidet étel nélkül, nem fogod hosszú távon tudni kontrollálni az evési szokásaidat. A diéták gyakran kudarcot vallanak, mert logikus táplálkozási tanácsokat kínálnak, amelyek csak akkor működnek, ha tudatosan tudod irányítani az evésedet. Amikor az érzelmek átveszik az irányítást, a logika háttérbe szorul, és azonnali jutalmat követelnek, vagyis az étel iránti azonnali vágy kerül előtérbe.

Ahhoz, hogy megszakítsd az érzelmi evés ciklusát, fontos, hogy új módszereket találj az érzelmi szükségleteid kielégítésére. Az érzelmi evés mechanizmusainak megértése és a kiváltó tényezők felismerése alapvető lépések, de önmagukban nem elegendők. Az Egyensúlyban (l)enni program célja, hogy segítsen megérteni az érzelmi evés mögötti tényezőket és megtanulni, hogyan lehet egészségesebb viszonyt kialakítani az evéssel. A program és az Egyensúlyban tartó Klub gyakorlati eszközöket kínálnak az érzelmekkel való megküzdéshez, támogatást nyújtva abban, hogy ne az evés legyen az egyetlen megoldás.