Az evészavarokkal kapcsolatos félreértések és tévhitek gyakran hátráltatják azt, hogy az érintettek időben és megfelelő segítséghez forduljanak. A valóság megismerése és a pontos információk terjesztése segíthet a stigmatizáció csökkentésében és az evéssel kapcsolatos problémák megértésében. Az alábbiakban a leggyakoribb tévhiteket és az azokat cáfoló tényeket mutatom be:

1. Tévhit: Az evészavarok csak fiatal, vékony nőket érintenek.

Tény: Az evészavarokról szóló sztereotip kép gyakran fiatal, fehér, vékony nőket ábrázol, de ez a kép messze áll a valóságtól. Valójában kortól, nemtől, etnikumtól, testalkattól, szexuális orientációtól, és társadalmi rétegtől függetlenül bárkit érinthetnek az evészavar tünetei. Az evészavarok nem válogatnak.

2. Tévhit: Az evészavar választás kérdése, vagyis önként választott probléma.

Tény: Az evészavarok nem önként választott betegségek, hanem igen összetett mentális zavarok és a felépüléshez szakértői segítségre van szükség. Gyakran lehet hallani, hogy valaki azért lesz evészavaros, mert „Nem tud már mit csinálni jó dolgában”, vagy „Ha nagyon akarná akkor biztos tudna enni vagy le tudna állni a túlevésekkel.
Pont ezekből a félreértésekből adódhatnak az alábbi -egyébként nagyon ártalmas- mondatok: „Csak egy kicsit jobban kell akarnod.”, „Ez csupán akaraterő kérdése.”, „Csak határozd el, hogy kevesebbet eszel és ennyi az egész.”. Fontos megérteni: az evészavarok nem tudatos döntések eredményei; senki sem választja őket önként.

3. Tévhit: A szülők tehetők felelőssé az evészavarok kialakulásáért.

Tény: Az evészavarok soha nem vezethetők vissza egyetlen tényezőre. Az evészavarok kialakulása komplex biológiai, pszichológiai és szociális tényezők összjátékának eredménye. Egyetlen szülői viselkedés vagy mondat kapcsán sem lehet biztosan kijelenteni, hogy az evészavarhoz fog vezetni a gyerek esetében. Ugyanakkor a szülők fontos szerepet játszhatnak a megelőzésben azáltal, hogy pozitív üzeneteket közvetítenek a testről és az evési szokásokról illetve nagyon fontos erőforrások a felépülés folyamatában.

4. Tévhit: Csak az anorexia számít komoly evészavarnak.

Tény: Talán az anorexia nervosa a legismertebb evészavar, viszont korántsem a leggyakoribb. A falászavar például gyakoribb, mint az anorexia és a bulimia együttesen, és még ennél többen küzdenek evéssel kapcsolatos problémákkal, érzelmi evéssel, túlevéssel, éjszakai falásrohamokkal. Fontos megérteni, hogy minden evészavar súlyos következményekkel járhat, és mindegyik kezelést igényel. Azt is fontos megjegyezni, hogy az anorexia nem az egyetlen súlyos evészavar. Minden evészavarnak és evéssel kapcsolatos problémának káros hatásai vannak, a mentális és fizikai hatások súlyosak és hosszan tartóak lehetnek. Ez a tévhit nagyon káros lehet, hiszen emiatt sokan nem kérnek segítséget mert úgy gondolják, hogy az evéssel kapcsolatos problémáik nem elég súlyosak ahhoz, hogy foglalkozzanak velük. Ez a hozzáállás pedig sok esetben rontja a prognózist és megnöveli a felépülési időt is. Minél korábban felismeri valaki magán az evéssel kapcsolatos problémák vagy az evészavar tüneteit és vesz igénybe segítséget annál jobbak lesznek az esélyei a teljes gyógyulásra.

5. Tévhit: Ha valaki evészavaros, akkor az látszik rajta.

Tény: Sokak fejében úgy él, hogy az evészavarosok vékonyak, vagy ijesztően soványak. A valóságban sok evészavarban érintett egészségesnek látszik, mégis extrém módon beteg lehet. Az, hogy valaki nem kórosan sovány még nem jelenti azt, hogy ne küzdene evészavarral; hogy ne változott volna meg az étellel és a testével való viszonya olyan módon, hogy az a hangulatára, az életminőségére, a társas kapcsolataira vagy éppen a munkahelyi teljesítményére negatív hatást gyakorolna. Az evészavarok megjelenési formái igen változatosak. Az anorexia esetében persze igen látványos lehet a kóros soványság, azonban például azoknak, akik bulimiában szenvednek, általában normális a testsúlyuk. Talán ez is hozzájárul ahhoz a lehangoló statisztikai adathoz, mely szerint a bulimiával küzdők 80%-a nem részesül kezelésben.

6. Tévhit: Az evészavar oka a média.

Tény: Természetesen nagyon könnyű lenne a médiát hibáztatni az evészavarok terjedése miatt. A médiahatásoknak azonban mindannyian ki vagyunk téve, ugyanakkor mégse szenved mindenki evészavarban. Az evészavar nem vezethető vissza egyetlen okra. Genetikai, személyiségbeli és környezeti tényezők összjátékának következményeként alakulhat ki. Ahhoz, hogy valakinél evészavar alakuljon ki kell egyfajta hajlamosító tényező, amely fogékonnyá teszi az egyént az evészavarra.

7. Tévhit: Az evészavarok női betegségek.

Tény: Egy régi sztereotípia szerint csak nőknek lehetnek evéssel kapcsolatos problémáik és evészavaruk. Valójában azonban egyre több férfi érintett az evéssel kapcsolatos problémákban. Egyes evészavarral küzdő férfiak fogyni szeretnének, míg mások az izomtömegüket szeretnék növelni, ami alapját adhatja az izomdiszmorfiának.
Nézzük a száraz tényeket:

• Az anorexiás és ARFID (elkerülő/restriktív táplálékbeviteli zavar) esetek 20-25%-a férfi.
• A falászavarral küzdők 50%-a férfi.
• Fiatal férfiak negyedénél tapasztalható valamilyen problémás evési szokás (pl. túlzott mértékű diétázás, kompenzálások, túlevések, falásrohamok), amelyből később kialakulhat egy evészavar.
• A normál testsúlyú férfiak 25%-a soványnak érzi magát és szeretnének izmosabbak lenni.

Miért fontos a tévhitek eloszlatása?

Az evészavarok leküzdése nehéz és összetett folyamat, de lehetséges. Az evészavarokkal kapcsolatos tévhitek eloszlatása segíthet a stigmatizáció csökkentésében és az evéssel kapcsolatos problémák jobb megértésében. Az Egyensúlyban (l)enni program és az Egyensúlyban tartó Klub kiemelt célja a tényeken és a bizonyítékokon alapuló segítségnyújtás annak érdekében, hogy minden érintett megfelelő segítséget kaphasson.