A bulimia kontroll nélküli falásrohamokat jelent, melyeket rendszerint valamilyen kompenzáló viselkedés követ (pl. önhánytatás, hashajtózás, túlzott testedzés, diétázás).

Az anorexia és a bulimia számos jellemzőben hasonlít egymásra, és mostanában nagyon gyakori lett a kevert típus (ún. bulimarexia).

A bulimia tünetei:

• Visszatérő falásrohamok, melyekre jellemző:
  • Egy bizonyos időtartam alatt olyan nagy mennyiségű étel elfogyasztása, ami biztos, hogy nagyobb, mint amit a legtöbb ember ugyanannyi idő alatt meg tudna enni.
  • A falásroham alatt jelentkezik a kontrollvesztés érzése, tehát a beteg úgy érzi, hogy nem tudja kontrollálni mit és mennyit eszik.
• A falásrohamok miatt a súlygyarapodás megakadályozása érdekében a betegek rendszeresen kompenzáló módszerekhez folyamodnak, mint pl. önhánytatás, hashajtózás, koplalás, túlzott testedzés.
• Az alak és a testsúly az önértékelést túlzottan befolyásolja, vagyis a beteg úgy gondolja, hogy csak akkor lehet boldog, ha vékony.

A bulimiában szenvedők nagyon gyakran átlagos testsúlyúak, a különféle kompenzáló módszerek révén a falásrohamok okozta súlygyarapodást megtanulták kivédeni. Ennek következtében ez a fajta evészavar nem annyira látványos, mint az anorexia, így gyakran évekig rejtve marad a betegség a családtagok és a barátok előtt. Ehhez hozzájárul az is, a falásrohamok titokban történnek, illetve a betegséggel járó bűntudat és szégyenérzés tovább nehezíti a segítségkérés folyamatát. Mindezek következtében a bulimiás betegek 80%-a nem részesül kezelésben.

A bulimiás betegek a ’diétázás – falásroham – kompenzálás’ ördögi körébe ragadnak bele. A karcsúság iránti vágy által hajtott szigorú diétázást hamar megtörik a falásrohamok; ilyenkor több ezer kalória energiamennyiséget is képesek elfogyasztani. A falásrohamokat bűntudat követi, melyet a kompenzáló viselkedésforma (pl. hányás vagy túlzott mértékű testedzés) által kiváltott feszültségcsökkenés szűntet meg.

A bulimia testi szövődményei:

Az extrém mértékű hánytatás következtében gyomorrepedés és nyelőcsővérzés alakulhat ki. Szintén a hánytatás következtében a gyomorból a szájba bejutó gyomorsav lemarja a fogzománcot, a fogak elvékonyodnak, szuvasodnak. A hánytatás sokkal súlyosabb következménye azonban az elektrolitháztartás felborulása miatt kialakuló szívritmuszavar. A diétázás/koplalás illetve túlzásba vitt hashajtóhasználat következtében felléphet a kiszáradás veszélye is.

Bár a bulimiát általában kevésbé tartják veszélyes betegségnek, mint az anorexiát, az abból való felépülés hasonló nehézségekkel járhat, mint az anorexia esetén. Előfordulhat az is, hogy az anorexia egy idő után átcsúszik bulimiába, tovább tarkítva ezzel a betegségképet. A mihamarabbi felismerés és segítségkérés hozzájárulhat a krónikus állapot illetve a testi szövődmények kockázatának csökkentéséhez.