Mint ahogy maga az evészavar és az evéssel kapcsolatos problémák, úgy az abból való felépülés is komplex folyamat, mely során azt is figyelembe kell venni, hogy szakemberi segítséggel vagy anélkül próbál-e valaki felépülni. Van, aki teljes mértékben visszautasítja a szakemberi segítséget és végül felépül, de ez hosszú éveket vagy akár évtizedeket vehet el az életéből. Segítség nélkül a legtöbben kismértékű javulást érhetnek el vagy egy idő után stagnál az állapotuk.

Azok, akik megfelelő kezelésben részesülnek, lényegesen jobb esélyekkel indulnak. Közel 50%-uk teljesen felépül és 25%-uk szignifikáns javulást ér el a tünetek tekintetében. Sajnos azonban a páciensek maradék 25%-ának a megfelelő kezelés ellenére is krónikussá válik az állapota és nem sikerül jelentős javulást elérniük.

A kezelés hosszát alapvetően az evészavar súlyossága illetve a betegségben eltöltött idő hossza határozza meg. Minél több idő telik el kezeletlenül, annál rosszabb lesz a prognózis, illetve a kezelés idejét is hosszabbíthatja. A megfelelő kezelés mellett az érintettek egy része egy éven belül meggyógyul. A többségnek azonban ez hosszabb időt vesz igénybe, 2-3 év esetleg több is lehet a felépülés folyamata. A gyógyulást nem lehet siettetni illetve a gyógyulás nem csupán a tünetek megszűnését jelenti.

A gyógyulás folyamata általában nem könnyű. Előfordulhat az is, hogy minden igyekezetünk ellenére állapotrosszabbodás következik be – pl. anorexia esetén a testsúly vészesen lecsökken -, ami kórházi kezelést igényel.
A felépülést sokszor visszaesések is tarkítják, ez teljesen természetes része a folyamatnak. A felépülés folyamán olyan új megküzdési módok elsajátítása is szükséges, amelyek túlmutatnak az evésen, illetve a testsúly kontrollálásán/megváltoztatásán. A felépülést követő kezdeti időszakban viszonylag gyakoriak a botlások, amikor még visszaköszönnek a régi, rögzült megoldási módok (pl. stresszevés, falásroham, koplalás, purgálás), mivel még az újak nem szilárdultak meg. A felépülés folyamán így többször is előfordulhat, hogy egy ideig minden jól megy, majd bekövetkezik a botlás/visszaesés, majd onnan folytatódik tovább a gyógyulás. Ez a kör jópárszor lejátszódhat, mielőtt a felépülés stabillá válna.

Mi számít gyógyulásnak?

Az evészavarból való felépülés nem pusztán az evészavarral kapcsolatos tünetek elhagyását jelenti. A felépülés magában foglalja többek között a következőket is:

• Egészséges testsúly fenntartása, amely megfelel a szervezet fiziológiai szükségleteinek.
• Rendszeres, kiegyensúlyozott étkezés, amely nem tartalmaz szélsőséges megszorításokat vagy falásrohamokat.
• Változatos étrend.
• Egészséges testkép kialakítása, amely elfogadja a test természetes változásait és egyediségét.
• Nők esetén a rendszeres menzesz.
• Az ételekkel kapcsolatos irracionális félelmek felszámolása.
• Változatos megküzdési stratégiák.
• Örömteli tevékenységek (amelyeknek nincs köze az evéshez, testsúlyhoz, vagy a megjelenéshez).
• Megfelelő szintű pozitív baráti kapcsolatok.
• Életkornak megfelelő érdeklődés és részvétel romantikus kapcsolatokban.
• Megfelelő szintű önelfogadás, beleértve a hiányosságainkat és tökéletlenségeinket is.
• Megfelelő szintű alkalmazkodóképesség/rugalmasság.
• Jövőre vonatkozó realisztikus tervek, melyek a teljes és értelmes élet irányába mutatnak.

Hogyan segít az Egyensúlyban (l)enni program?

Az Egyensúlyban (l)enni program célja, hogy átfogó támogatást nyújtson azoknak, akik az evészavarból való felépülés útján járnak. Ez a program két lépcsőben nyújt átfogó segítséget: miután az Egyensúlyban (l)enni programban elsajátítottad a felépülés alapjait és már jó úton jársz, a program második lépcsője az Egyensúlyban tartó Klub heti élő online mesterkurzusok formájában hosszú távú támogatást nyújt és lehetőséget biztosít a tapasztalatok megosztására egy biztonságos közösségben.
A program és a klub célja, hogy ne csak a tünetek enyhítésére koncentráljunk, hanem valódi, tartós változást érjünk el az életminőségben. Az Egyensúlyban tartó Klub segít a visszaesések kezelésében és megelőzésében, valamint az új megküzdési stratégiák elsajátításában, hogy a felépülés ne csak átmeneti, hanem hosszú távon fenntartható legyen.