Konzultációs formák

 

 

Egyéni konzultáció

Az egyéni konzultációnak már számos formája létezik, azonban alapvetően kétfelé oszthatók: a múltra, illetve a jelenre/jövőre fókuszáló terápiák.

A múltra fókuszáló terápiák általában hosszabb távúak (1-pár év), mivel alapvetően a személyiség egy részének átstrukturálását célozzák meg. A rejtett, tudattalan konfliktusok feltárásával és belátásával, a személyiségfejlődésben tapasztalt elakadások feloldásával dolgozik.  Központi témája, hogy a páciens megértse, hogyan befolyásolják a múltbeli tapasztalatok a jelenbeli viselkedését vagy a tünetei kialakulását. Az evészavarok kezelése során főként az evészavar és a testképzavar kialakulásában szerepet játszó hajlamosító tényezők feltárására törekszik.

A jelenre és a jövőre fókuszáló terápiák rövidebb távúak (kb. 20 ülés), és nem sokat foglalkoznak a múltbeli történésekkel. Általában a kialakult hibás viselkedésformák és gondolkodási minták feltárására és megváltoztatására koncentrálnak. Az evészavarok kezelésében itt lényeges szerepet játszik az evészavart és a maladaptív viselkedésformákat fenntartó tényezők azonosítása és megváltoztatása. Az evészavarok kezelésében bizonyítottan hatékony kognitív viselkedésterápia célja, hogy a páciensek felismerjék, majd megváltoztassák a hibás, torzult gondolkodási folyamataikat és hiedelmeiket, melyek negatív érzelmeket és maladaptív viselkedést eredményeznek. A terápia során azon információ-torzító beállítódások és mechanizmusok feltárása zajlik, amelyek következtében az eseményeknek hamis jelentést tulajdonítunk, és ennek következtében hibás, a helyzetnek nem megfelelő választ adunk.

 

Az első két-három alkalom során feltérképezzük a páciens problémáit, nehézségeit, melyekben szeretne segítséget kérni. Ezt követően megállapodunk a célkitűzésekben, a konzultáció hosszában, és a páciens és a terapeuta feladataiban illetve a konzultáció egyéb kereteiben. A konzultációkra hetente kerül sor és 50 percig tartanak.

 

Családi konzultáció

 

Az evészavarok kezelésében használatos nemzetközi irányelvek alapján a 18 év alatti evészavarosok esetében az elsőként választandó és leghatékonyabb terápiás forma a családi konzultáció vagy családterápia (NICE, 2017). A családi konzultáció alkalmazható önmagában illetve kiegészülhet egyéni konzultációval is.

A családterápia alapvető elve az, hogy rendszerként kezeli a családot, melyből az következik, hogy a gyógyulás folyamatában a rendszer minden tagja fontos szerepet tölt be. A családterápia másik lényeges elve, hogy az egyén betegsége tulajdonképpen a családi probléma tüneteként jelenik meg. Amennyiben csak az adott beteget kezelik, úgy meglehet, hogy a tünet megszűnik, de a betegség továbbra is fennmarad. Ilyenkor tünetváltás léphet fel, tehát a fennmaradó betegség következtében az egyén vagy a rendszer (család) más tagja fog valamilyen tünetet produkálni.  Ezért a kezelés során fontosak lehetnek a családi konzultációk, amelyeken a család, mint „szakértői bizottság” vesz részt. Ez főként 18. életév alatt lehet lényeges, hisz ki ismerné jobban a gyereket, mint a saját családja. A beteg a családjával dinamikus kapcsolatban van, amely szerepet játszhat a tünetek alakulásában illetve a gyógyulási folyamatban.

A konzultációk során nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy megtanítsuk a szülőket „jól segíteni” a gyermeküknek. Sokszor azt látjuk, hogy a szülőkben ott van a segítő szándék és mindent megtennének azért, hogy a gyermekük jobban legyen, de nem tudják annak a módját, hogyan tudnának jól segíteni. Gyakran látjuk például, hogy a szülők folyamatosan evésre buzdítják és kínálgatják az anorexiás gyereküket, viszont ez nem segít. Zsákutca, ami csak tovább fokozza a gyerek ellenállását.

A családterápia során a családtagok megtanulják a saját családjuk működési módját, felismerik szokásos interakciós mintázataikat. A terápia támogatja a konfliktusok feltárását, és segíti a megoldási módok kialakítását, hatékony konfliktuskezelési stratégiákat tanít. A család saját erőforrásait felhasználva erősíti a családtagokat, és segíti az egyes családi életszakaszokhoz való alkalmazkodást.

A családterápia, hasonlóan a csoportterápiához, gazdaságos terápiás módszer, hisz általában 2-3 hetente kell részt venni a családi konzultáción, és legtöbbször 4-10 ülésre kerül sor. A találkozások közötti időben a családtagoknak, vagy az egész családnak kiadott feladatokkal erősítik a terápia hatását. Ez a család részéről elköteleződést és aktív feladatvállalást jelent.

 

National Institute for Health and Care Excellence (2017). Eating disorders: recognition and treatment. NICE guideline. London: NICE.

 

 

Csoportterápia

A csoportterápia az azonos problémával küzdők csoportos segítésén alapszik. Az egyéni terápiához hasonlóan az élet nehézségeivel való megküzdés képességének fejlesztésében segít. A főbb különbség az, hogy a csoportterápiában az ülések egy csoport és egy vagy két terapeuta jelenlétében zajlanak. A csoportterápiának nem csak gazdaságossági előnyei vannak, hanem a társas együttlét miatt külön előnyökkel is jár. Így például a csoportterápia során a tagok megtapasztalják, hogy problémájukkal nincsenek egyedül, nem csak ők szenvednek azoktól. Megtapasztalhatják, hogy ezek a problémák igenis elmondhatók, megoszthatók más emberekkel, ezzel nagymértékben csökkentve a betegség miatt kialakult szégyenérzetet is. A társas léttel, a mások segítésével, illetve a csoporttagok problémamegoldó stratégiáinak eltanulása által fejlődhetnek szociális készségeink. A csoportterápia során a másokkal való viszonyok fokozottan kirajzolódnak, így a kapcsolati problémák előtérbe kerülnek. A másik történetének megismerése révén könnyen „tükör előtt állva” érezhetjük magunkat, mely szintén specifikus hatótényező. A csoporthoz való tartozás érzése külön erővel jutalmazza a tagokat. Ezen felül pedig a csoportban mindenféle kockázat és következmény nélkül kipróbálhatjuk újonnan tanult viselkedésformáinkat.

A csoport ideális esetben 8-12 tagból áll, általában heti egy alkalommal másfél-két órás ülésekkel. Az, hogy mennyi ideig tart a csoport, függ a kitűzött céltól illetve a probléma súlyosságától, de általánosságban néhány hónap vagy év.