Evészavar – a színfalak mögött

Az evészavarban szenvedő emberek többsége – különösen azok, akik az út elején vannak – nem igazán szeretne változtatni a hozzáállásukon és elutasítják a segítségkérés lehetőségét az evési vagy súlyproblémájukkal kapcsolatban. Ragaszkodnak ahhoz az illúzióhoz, mely szerint ha még sikerül pár kilót lefogyniuk akkor jól fogják érezni magukat a bőrükben, jobb lesz az életük, megnő az önbecsülésük és sikeresebbek lesznek.

Aztán egy idő után elkezdik megérteni azt, hogy a karcsúság feltételezett előnye csupán illúzió, ami nem hozza el a kívánt boldogságot. A koplalás, a falásroham, az önhánytatás és az egyéb önkárosító magatartásformák soha nem hozzák el az önmagunkkal való megbékélést. Amikor az evészavarban szenvedő ember eljut erre a pontra és ráeszmél arra, hogy a betegség már hosszú ideje fogva tartja őt, hogy már nem ura a saját életének, mert a nap minden egyes óráját az evéssel és a testével való problémája határozza meg, akkor az értelemteli élet és a gyógyulás választása valódi lehetőséggé válnak.

Természetes, hogy mindenki gyors és könnyű felépülésre vágyik, azonban az evészavarokból való gyógyulás nem könnyű folyamat és az állapot súlyosságától függően hónapokat vagy akár éveket is igénybe vehet. Az evészavarok jellegüket tekintve krónikus betegségek, hosszú évekig, évtizedekig is eltarthatnak. Tény, hogy minél tovább marad kezeletlen az evészavar, annál rosszabb lesz a prognózis és annál tovább tart a felépülés is. Az evészavar nagyon alattomos betegség. Szép lassan kígyózik be az ember életébe, csábító dolgokkal kecsegtet, elhiteti velünk, hogy ha lefogyunk, akkor majd végre elfogadjuk és szeretjük önmagunkat, hogy a falásroham majd csökkenti a fájdalmunkat vagy enyhíteni fogja a konfliktusok miatt felgyűlt stresszt, hogy egy újabb divatdiéta majd meghozza a kívánt eredményt, hogy az evés visszautasítása által kontrollálni tudjuk az élet egyéb területeit is. Aztán csalódunk. Szerencsés esetben a csalódások segítenek rávilágítani arra, hogy ezek csupán hamis ígéretek. Hiába próbálkoztunk keményen, nem lett semmi sem jobb. És időközben az evészavar szépen lassan rátelepedett az életünkre. Saját testünk foglyai lettünk. Már nem tudunk olyan szabadon és jóhiszeműen az ételekre tekinteni, mint azelőtt. A tükör is hazudik. A hozzánk közelállókkal is megváltozott a kapcsolatunk. Már nem azok vagyunk, mint akik régen, amikor tudtunk csak úgy dolgoknak örülni és örömöt szerezni magunknak. Most azt nézzük, hogy sikerül-e eleget tennünk az evészavarnak: olyat eszünk, akkor esszük, úgy készítjük el az ételt ahogy kell? Híztunk? Fogytunk? Hogyan tudnánk úgy szervezni a napunkat, hogy kiszolgáljuk az evészavart? Börtön ez.

Lehetséges a felépülés? Szerencsére igen. Az evészavarok kezelhetőek és sokaknak sikerül a teljes gyógyulás. A felépülés folyamata olykor nehéz, egyes emberek gyorsabban haladnak ezen az úton, másoknak pedig tovább tart.

A felépülés folyamatáról illetve a gyógyulás jeleiről itt olvashat bővebben.