Amennyiben szülőként az a gyanú támad önben, hogy a gyermekének evészavara van, úgy érdemes az aggályait valakivel megbeszélnie – pl. házastárssal, tanárral, baráttal -, aki esetleg abban is segíthet, hogy milyen stratégiát kövessenek ebben a nem könnyű helyzetben. Amennyiben a gyanúja beigazolódik, úgy kérjék a témában járatos szakember – pszichológus vagy pszichiáter – segítségét.

Az evészavarokra utaló gyanújelek az alábbiak lehetnek:

• Észreveszik, hogy a lányuk/fiuk fogy – ez nem mindig könnyű, mivel bő ruhák viselésével elfedheti az igazi alakját és sokszor csak akkor derül fény a jelentős fogyásra, amikor fürdőruhában vagy alsóneműben látják gyermeküket.
• Lányuk/fiuk nem étkezik együtt a család többi tagjával. Sok ürügyet találhat erre: más a napirendje, dolga van, vegetáriánus stb. Azt állítja, hogy már evett, vagy később eszik a barátaival. Másoknak főz, szívesen készít ételeket, azonban nem eszik azokból.
• Ha a családdal együtt eszik, feltűnő, hogy inkább zöldségeket, salátákat, kalóriaszegény ételeket választ, ami elüt addigi étkezési szokásaitól. Kerüli a zsírt és a szénhidrátot. Nagyon lassan eszik, apró darabokra vágja az ételt.
• Feltűnhet, hogy nagyon aktív. Sokat fut vagy gyalogol. Nehezére esik tv-t nézni a családdal, helyette tanul vagy edz.
• Hangulata megváltozik. Ingerlékeny és türelmetlen lesz, könnyen sír.
• Szokásos társas kapcsolataitól visszahúzódik. Nem megy el a barátaival, nem vesz részt a családi eseményeken.
• Falásrohamai lehetnek. Nagy mennyiségű étel tűnik el a hűtőszekrényből. Üres süteményes dobozokat, egyéb ételeket, ételmaradékokat találnak a szobájában.
• Feltűnhet, hogy a lányuk egyre hosszabb ideig van a fürdőszobában. Étkezések közben vagy közvetlenül utánuk egyenesen a fürdőszobába megy. Hányás nyomai találhatók a fürdőszobában, vagy a hányás szaga érződik.
• Hashajtók üres dobozaira bukkannak a lakásban, vagy feltűnően sokszor megy a lányuk/fiuk a patikába.

Túry F. (2005). Anorexia és bulimia. Önsegítő és családsegítő kalauz. Print-X-Budavár Kiadó, Budapest.