Mint ahogy maga az evészavar, úgy az abból való felépülés is komplex folyamat, mely során azt is figyelembe kell venni, hogy szakemberi segítséggel vagy anélkül próbál-e valaki felépülni. Van, aki teljes mértékben visszautasítja a szakemberi segítséget és végül felépül, de ez hosszú éveket vagy akár évtizedeket vehet el az ember életéből. Segítség nélkül a legtöbben kismértékű javulást érhetnek el vagy egy idő után stagnál az állapotuk, és a kimenetel tekintetében megjegyzendő az is, hogy az anorexiás betegek 20%-a 20 éven belül meghal.
Azok, akik megfelelő kezelésben részesülnek, lényegesen jobb esélyekkel indulnak. Közel 50%-uk teljesen felépül és 25%-uk szignifikáns javulást ér el a tünetek tekintetében. Sajnos azonban a páciensek maradék 25%-ának a megfelelő kezelés ellenére is krónikussá válik az állapota és nem sikerül jelentős javulást elérniük.
A kezelés hosszát alapvetően az evészavar súlyossága illetve a betegségben eltöltött idő hossza határozza meg. Minél több idő telik el kezeletlenül, annál rosszabb lesz a prognózis, illetve a kezelés idejét is hosszabbíthatja. A megfelelő kezelés mellett a betegek egy része egy éven belül meggyógyul. A többségnek azonban ez hosszabb időt vesz igénybe, 2-3 év esetleg több is lehet a felépülés folyamata. A gyógyulást nem lehet siettetni. A legtöbb ember számára igen nagy kihívást jelent az addigi étkezési szokásaik és gondolkodásmódjuk megváltoztatása. A kezelés a kezdeti szakaszban a legintenzívebb. A javulással együtt a későbbiek során ritkulhatnak a találkozások is, a heti ülésekből kétheti, majd havi gyakoriságú lesz, a gyógyulás vége felé pedig már csak negyedéves kontrollok szükségesek.
A gyógyulás folyamata azonban általában nem könnyű. Előfordulhat az is, hogy minden igyekezetünk ellenére állapotrosszabbodás következik be – pl. anorexia esetén a testsúly vészesen lecsökken -, ami kórházi kezelést igényel. A kórházi bent tartózkodás idejét célszerű minimalizálni, csak addig tartson, míg stabilizálódik a páciens állapota és a testsúlya már nem veszélyeztető.
A felépülést sokszor visszaesések is tarkítják. A páciensek a felépülés folyamán új megküzdési módokat tanulnak meg, melyek túlmutatnak az evésen, illetve a testsúllyal való manipuláción. De amikor problémába ütköznek, akkor kezdetben igen gyakori, hogy még visszatérnek a régi, rögzült megoldási módokhoz (pl. falás, koplalás, önhánytatás), mivel még az újak nem szilárdultak meg. A felépülés folyamán így többször is előfordulhat, hogy egy ideig minden jól megy, majd bekövetkezik a visszaesés, majd onnan folytatódik tovább a gyógyulás. Ez a kör jópárszor lejátszódhat, mielőtt a felépülés stabillá válna.
Mi számít gyógyulásnak?
Az evészavarból való felépülés nem pusztán az evészavarral kapcsolatos tünetek elhagyását jelenti. A felépülés magában foglalja többek között a következőket is (de Vos és mtsai, 2017):
Carter, J. C., E. Blackmore, K. Sutandar-Pinnock, & D. B. Woodside. “Relapse in anorexia nervosa: a survival analysis.” Psychological Medicine 34, no. 04 (2004): 671-679.
Couturier, J., & Lock, J. “What is remission in adolescent anorexia nervosa? A review of various conceptualizations and quantitative analysis.” International Journal of Eating Disorders 39, no. 3 (2006): 175-183.