Férfi anorexia és bulimia

Klasszikus evészavarok (anorexia és bulimia) férfiaknál

Az evészavarokra hajlamosak vagyunk tipikus női betegségként gondolni. Ez nem véletlen, hiszen ezek a zavarok tízszer gyakrabban fordulnak elő nőknél, mint férfiaknál, vagy legalábbis a nőknél sokkal gyakrabban fedezik fel az evészavart, és ők nagyobb valószínűséggel részesülnek kezelésben is, mint a férfiak. Az evészavarokat sokáig a ’3W’-vel (white Western women) jellemezték, vagyis úgy gondolták, hogy tipikusan a fehér, nyugati nők betegsége. Azonban az evészavarok egyre inkább terjednek, és már nem csak a fehér, nyugati nőket, hanem a más országokban élő, nem-fehér nőket, sőt férfiakat is sújtja, mivel a karcsúságideál rohamosan terjed a férfiak körében is. Jelenleg az összes evészavaros eset kb. 10-15%-át a férfiak teszik ki.

A legfőbb oka annak, hogy az evészavarban szenvedő férfiak kevéssé részesülnek kezelésben az, hogy a férfiak nem igazán mernek beszélni a testükkel kapcsolatos aggodalmaikról, mivel azt „nőiesnek” tartják. Ezért egyrészt szégyellik a tüneteiket, másrészt pedig félnek a feminizálódás gyanújától. A férfiak továbbá hajlamosak a tüneteiket elbagatellizálni, így például egy falásrohamot egyszerű „kilengésnek” nevezni, az önhánytatást „elcsaptam a gyomrom” magyarázattal letudni, vagy a túlzott mértékű testedzést „napi rutinnak” nevezni.

Férfi anorexia

Az anorexiás betegek nagy részét még mindig a nők teszik ki, mindössze kb. 2%-uk férfi. A férfiak anorexiáját divatosabban manorexiának is nevezik.

Bár a zavar klinikai tünetei ugyanazok a két nem esetében (lásd Anorexia), mégis adódnak nemek közötti különbségek a női és férfi anorexia között:

  • Későbbi betegségkezdet: míg a lányoknál az anorexia 12-18 éves korban jelenik meg, addig a fiúknál 17-24 év között.
  • A betegség kezdetét megelőzően a férfiak többsége túlsúlyos volt (nagyobb hányadban, mint a nők).
  • A férfiak kevéssé hajlamosak purgáló eljárásokat (például önhánytatást, hashajtózást) használni, és inkább hajlanak a nem-purgáló kompenzáló eljárásokra (például túlzásba vitt testedzés, éhezés).
  • Csökkent szexuális aktivitás, mely a testsúlyhiány miatt kialakuló tesztoszteron és gonadotróp hormonok csökkent szintjével is magyarázható.

Férfi bulimia

Férfiak esetében a bulimia is ritkábban fordul elő, a bulimiás betegek 5%-a férfi.

A zavar klinikai tünetei a bulimia esetében is ugyanozok a két nemnél (lásd Bulimia), azonban itt is adódnak nemi különbségek:

  • A betegség kezdete a férfiaknál itt is későbbre tehető: nőknél 17-25 éves korban kezdődik, férfiak esetében pedig 21-24 éves korban.
  • Ahogy a férfi anorexia esetében, úgy a bulimiánál is megfigyelték, hogy a betegség kezdete előtt a férfiak többsége túlsúlyos volt.
  • Egyes esetekben a bulimiához alkohol, illetve drog abúzus is társul.

Az evészavarok leggyakoribb rizikófaktorai férfiak körében

  • Gyerekkori túlsúly.
  • Diétázás: a sikertelen diéták az egyik legerősebb kiváltójuk az evészavaroknak.
  • Testtel való fokozott elégtelenség.
  • Olyan sportokban való részvétel, melyek megkövetelik a karcsúságot, pl. futás, versenylovaglás, stb.
  • Olyan hivatás, mely megköveteli a karcsúságot: pl. modell, színész, stb.
  • Homoszexualitás: bizonyos esetekben a homoszexuálitás is jelenthet rizikófaktort, hisz a homoszexuális férfiak esetében a vonzó külső kitüntetett szereppel bír.
  • Kulturális nyomás a tökéletes test megszerzésére: amennyiben az egyén olyan kultúrában él, vagy olyan körben mozog, ahol a tökéletesen izmos testnek kitűntetett szerep jut, és számos pozitív érték kapcsolódik hozzá, úgy az szintén kockázati tényezőt jelenthet.

Kezelés

A kezelési alapelvek tekintetében nincsenek nemi különbségek. A kezelés során azonban figyelembe kell venni, hogy a férfiak izoláltabbnak érezhetik magukat a női többségű evészavar kapcsán, viszont a férfiak prognózisa nem rosszabb, mint a nőké. A rossz prognózis előrejelzői a nőkhöz hasonlóan a betegségben eltöltött hosszú idő, a tartós és súlyos soványság, a nem támogató család, és az egyéb társult mentális betegségek (például hangulatzavarok, szorongásos zavarok, alkohol- vagy szerhasználat). Sokszor előfordul, hogy az egyébként evészavarban szenvedő férfi elsősorban ezek miatt a társult zavarok miatt kér segítséget és csak a későbbiek során derül fény az evészavarra.