Falászavar

 

A falászavar (vagy más néven túlevéses zavar) igen fiatal betegségnek számít, először 1992-ben írták le, mint az evészavarok egy újabb formáját.

Vezető tünete csakúgy, mint a bulimiánál, a kontroll nélküli falásrohamok, viszont ennél a típusnál nincsenek kompenzáló módszerek a súlygyarapodás megakadályozása érdekében, minek következtében a falászavarban szenvedők általában túlsúlyosak.

 

Az alábbi tünetek jellemzők a falászavarra:

1. Visszatérő falásrohamok:

• Egy bizonyos időtartam alatt olyan nagy mennyiségű étel elfogyasztása, ami biztos, hogy nagyobb, mint amit a legtöbb ember ugyanannyi idő alatt meg tudna enni.
• A falásroham alatt jelentkezik a kontrollvesztés érzése, tehát a beteg úgy érzi, hogy nem tudja irányítani mit és mennyit eszik.

2. A falásrohamokat továbbá az alábbiak közül legalább három jellemzi:

• a szokásosnál sokkal gyorsabb evés
• evés a kellemetlen teltségérzésig
• nagy mennyiségű étel elfogyasztása éhségérzet nélkül
• magányos evés, mivel az igen nagy mennyiségű étel elfogyasztása miatt erős szégyenérzés alakul ki
• a túlevések után bűntudat, undor és lehangoltság jelentkezik

3. A falásrohamot nem követi kompenzáló viselkedés (pl. hánytatás, hashajtózás, túlzott mértékű testedzés).

 

A falászavar és a klasszikus evészavarok (anorexia, bulimia) közötti hasonlóságok:

• A testsúllyal és az alakkal való túlzott foglalkozás és aggódás, mely jelentős mértékben befolyásolja az önértékelést.
• Alacsony önértékelés.
• Hasonlóan a bulimiához, a falászavar esetén is falási rohamok jelentkeznek, melyekre jellemző a kontrollvesztés érzése.

 

Mi különbözteti meg a falászavart a klasszikus evészavaroktól?

• Falászavar esetén a falásrohamok a kaotikus étkezési szokásoknak tudhatók be, míg a bulimiánál inkább a diétázások vezetnek falásrohamhoz.
• A falászavarban inkább a negatív érzelmek (pl. lehangoltság, frusztráció, harag) vagy bizonyos ételek váltják ki a falásrohamokat.
• Falászavar esetén kisebb mértékű a testtel és a testsúllyal kapcsolatos szorongás, és kisebb fokú bűntudat jelentkezik a falásrohamok után, mint bulimiában.
• A falászavarban szenvedők 50%-a túlsúlyos, szemben a bulimiásokkal, akik többnyire átlagos testsúlyúak.
• Míg a bulimia a fiatal felnőtt korosztályt érinti, addig a falászavar inkább a valamivel idősebb korosztályban, 30-40 éveseknél fordul elő.
• A klasszikus evészavarok tipikusan gyakrabban fordulnak elő nőknél, viszont a falászavarban több férfi érintett, mint anorexiában és bulimiában.

 

A falásroham és az elhízás közötti különbségek:

A falászavar szoros összefüggésben áll az elhízással, ezt támasztja alá az is, hogy a falászavarban szenvedők 50%-a túlsúlyos. Azonban a táplálkozási szokások terén több különbség is jelentkezik a falászavaros elhízottak és falászavar nélküli elhízottak között:

• A falászavaros elhízottak több kalóriát fogyasztanak a falásrohamok alatt és a köztes időszakokban is (amikor nincs falásroham).
• Jobban jellemzőek rájuk a kaotikus evési szokások.
• Több édességet esznek, és gyakoribbak az étkezések közötti nassolások.
• Jobban foglalkoztatja őket a testsúlyuk és az alakjuk, mint a falászavar nélküli elhízottakat.
• Gyakoribban fordulnak elő náluk egyéb pszichiátriai zavarok, pl. depresszió, szorongásos zavarok.

 

A falászavar kialakulásának hátterében az alábbi hajlamosító tényezők húzódnak meg:

• negatív önértékelés
• a szülő depressziója
• gyakori kritika, illetve magas elvárások a szülők részéről
• perfekcionizmus, maximalizmus
• gyerekkori elhízás
• fizikai bántalmazás

 

Fontos megjegyezni, hogy a falászavar esetén komplex terápiára van szükség, mely magában foglalja a pszichoterápiát (egyéni vagy csoportos), esetenként a gyógyszeres kezelést és a célzott testsúlycsökkentő programot, mely elengedhetetlen része a kezelésnek.