Ne a betegség írja az életed, hanem Te magad.
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna. - George Eliot
Bár senki sem fordulhat vissza, hogy onnan kezdje újra, de ha most elindulunk, új célba érhetünk. - Carl Bard

Bulimia nervosa

Az anorexia és a bulimia számos jellemzőben hasonlít egymásra, és mostanában nagyon gyakoriak lett a kevert típus (bulimarexia). Míg az anorexia tipikusan serdülőkorban kezdődik, addig a bulimia kezdete a fiatal felnőttkorra tehető (18-20 év).

A bulimia leginkább a falásrohamokkal jellemezhető, melyeket valamilyen kompenzáló viselkedés követ (önhánytatás – a leggyakoribb kompenzáló módszer -, hashajtózás, túlzott testedzés).

A bulimia tünetei:

 1. Visszatérő falásrohamok, melyekre jellemző:

- Egy bizonyos időtartam alatt olyan nagy mennyiségű étel elfogyasztása, ami biztos, hogy nagyobb, mint amit a legtöbb ember ugyanannyi idő alatt meg tudna enni.
- A falásroham alatt jelentkezik a kontrollvesztés érzése, tehát a beteg úgy érzi, hogy nem tudja kontrollálni mit és mennyit eszik.

2. A falásrohamok miatt a súlygyarapodás megakadályozása érdekében a betegek rendszeresen kompenzáló módszerekhez folyamodnak, mint pl. önhánytatás, hashajtózás, koplalás, túlzott testedzés.

3. A falásrohamok három hónapon keresztül legalább kétszer jelentkeznek.

4. Az alak és a testsúly az önértékelést túlzottan befolyásolja, vagyis a beteg úgy gondolja, hogy csak akkor lehet boldog, ha vékony.

A bulimiában szenvedők nagyon gyakran átlagos testsúlyúak, a különféle kompenzáló módszerek révén a falásrohamok okozta súlygyarapodást megtanulták kivédeni. Ennek következtében ez a fajta evészavar nem annyira látványos, mint az anorexia, így gyakran évekig rejtve marad a betegség a családtagok és a barátok előtt. Ehhez hozzájárul az is, a falásrohamok titokban történnek, illetve a betegséggel járó bűntudat és szégyenérzés tovább nehezíti a segítségkérés folyamatát.

A bulimiás betegek a ’diétázás – falásroham – kompenzálás’ ördögi körébe ragadnak bele. A karcsúság iránti vágy által hajtott szigorú diétázást hamar megtörik a falásrohamok; ilyenkor több tízezer kalória energiamennyiséget is képesek elfogyasztani. A falásrohamokat szükségszerűen bűntudat követi, melyet a hányás által kiváltott feszültségcsökkenés szűntet meg.

A bulimia testi szövődményei közé tartozik a hánytatás miatt bekövetkező gyomorrepedés és nyelőcsővérzés. Szintén a hánytatás következtében a gyomorból a szájba bejutó gyomorsav lemarja a fogzománcot, a fogak elvékonyodnak, szuvasodnak. A hánytatás sokkal súlyosabb következménye azonban az elektrolitháztartás felborulása miatt kialakuló szívritmuszavar. A diétázás/koplalás illetve túlzásba vitt hashajtóhasználat következtében felléphet a kiszáradás veszélye is.


babusabernadett.hu