Ne a betegség írja az életed, hanem Te magad.
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna. - George Eliot
Bár senki sem fordulhat vissza, hogy onnan kezdje újra, de ha most elindulunk, új célba érhetünk. - Carl Bard

Izomdiszmorfia

 Az izomdiszmorfia (ID) egy olyan állapotot jelöl, melyet az izomzat méretével való túlzott, kényszeres foglalkozás jellemez. Ennek a férfiakra jellemző speciális testképzavarnak − ami leginkább a testépítőket veszélyezteti – legfőbb jellemzője, hogy a személyek erős izomzatuk ellenére soványnak, kicsinek érzik magukat és szeretnének nagyobb izomtömegre szert tenni. A férfi testképzavar alapja a „Schwarzenegger-ideál”, mely ellenkezője a női karcsúságideálnak. Az ID-ban szenvedők körében igen gyakori az anabolikus szteroid abúzus és/vagy dependencia, a rejtőzködő viselkedés, továbbá kényszeresen edzenek az izmosabb test elérése érdekében. Mivel ez, a főként férfiakra jellemző testképzavar az anorexiához képest fordított testképzavarként értékelhető, így eredetileg inverz anorexiaként írták le.

Az izomdiszmorfia javasolt diagnosztikus kritériumai

  1. A személy túlzottan sokat foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a teste nem eléggé szikár és izmos. A jellemző társult viselkedések magukba foglalják az órákig folytatott súlyemelést és az étrendre fordított túlzott figyelmet.
  2. Az aggodalmaskodás klinikailag jelentős feszültséget vagy rosszabbodást okoz társas, foglalkozásbeli, vagy más fontos téren, amelyet a következő négy kritérium közül legalább kettő jelez:

2a. Az egyén gyakran felad fontos társas, foglalkozásbeli, vagy rekreációs tevékenységeket, mert kényszeres szükséget érez, hogy betartsa edzési és étkezési menetrendjét.

2b. Az egyén kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben teste ki van téve mások tekintetének, vagy ilyen helyzeteket csak jelentős feszültséggel vagy szorongással vállal.

2c. A testméret vagy az izomzat elégtelensége miatti aggodalmaskodás klinikailag jelentős feszültséget vagy rosszabbodást okoz társas, foglalkozásbeli, vagy más fontos téren.

2d. Az egyén annak ellenére folytatja az edzést, speciális étkezést, vagy ergogén (teljesítménynövelő) szereket használ annak ellenére, hogy tudomása van a nemkívánatos testi és lelki következményekről.

3. Az aggodalmaskodás és a viselkedések elsődleges központja az, hogy a személy túl kicsinek vagy elégtelen izomzattal rendelkezőnek tartja magát.

Az ID-t elsőként 1993-ban írták le az Egyesült Államokban (Pope és mtsai). A vizsgálat során 108 testépítő férfival végeztek interjút. Közülük 55 fő használt anabolikus szteroidot, 53 pedig nem. A 108 férfi közül kilenc mutatta az ID tüneteit. A kilenc férfi közül ötnek voltak a szteroid-szedés szövődményeként kialakult mániás vagy hipomániás tünetei. Az interjúk alapján három ID-s férfi (kettő anabolikus szteroid használó, egy nem) régebben anorexiás volt.

Az első ID-val kapcsolatos vizsgálat több lényeges dologra irányította rá a figyelmet: a testépítők fokozottan veszélyeztetettek az ID-ra, illetve az ID szoros kapcsolatot mutat a testképzavarral és az anabolikus szteroid használattal. Ezért a későbbi vizsgálatok kiterjedtek az anabolikus szteroidok szövődményeire is. Ezek eredményeként úgy találták, hogy a testtel és az izomzattal való elégedetlenség nagymértékben növeli az anabolikus szteroid abúzus és/vagy dependencia valószínűségét. Továbbá az ID sok esetben a szteroid használat kiváltó tényezője lehet, tehát a testképzavar következtében kialakulhat a szteroid használat. Megjegyzendő azonban, hogy nem minden szteroid használó szenved ID-ban! Azonban azok a szteroid használók, akik ID-ban szenvednek, könnyen egy ördögi kör rabjává válhatnak. A szteroid használat célja általában az izomtömeg növekedés, illetve a természet szabta méretbeli határok átlépése. Annak ellenére, hogy az ID-ban szenvedő a szteroid használattal hatalmas izmokra tesz szert, a testképzavara megakadályozza abban, hogy ezt a testi-izombeli változást észlelje. Így továbbra is kicsinek érzi magát, minek következtében növeli a szteroid adagot. Ezért az ID-sok esetében gyakran fennáll a szteroid abúzus veszélye.

Az izomdiszmorfia és a normál testépítés

A kérdés sokakban joggal merül fel: Minden testépítő patológiás lenne? A válasz nem! A konditermekben folytatott edzések önmagukban egészségesek és jótékony hatásúak. Az ID csak akkor jelenik meg, mikor ez a normális és egészséges aktivitás egy egészségtelen rögeszmévé válik. Mikor az egyén feladja az addigi társas illetve egyéb rekreációs tevékenységeit, fontos feladatait, a kényszeres testépítés vagy a rögeszmés gondolatai miatt. Amikor az edzések és a test fejlesztése felett elveszik a kontroll – a kényszeres kézmosáshoz hasonlóan –, akkor ez az egyébként egészséges aktivitás könnyen patológiássá válhat.

Sajnos egy nagyon elterjedt félreértés alakult ki az ID-val kapcsolatban, mely patologizálja a testépítő sportágat. Tény, hogy az ID-s férfiak vonzódnak a testépítő sporthoz. Azonban ettől a tendenciától még nem szenved minden testépítő ID-ban, ugyanúgy, ahogy nem szenved minden balerina anorexiában.

Számos különbség adódik az ID és a normál testépítés között. Egy erre irányuló vizsgálat úgy találta, hogy az ID-ban szenvedő férfiaknak – összehasonlítva normál testépítőkkel – kényszeres gondolataik voltak, többet ellenőrizgették az izomzatukat a tükörben, gyakrabban és nagyobb dózisban használtak szteroidokat, illetve egyéb társuló pszichiátriai zavarok jelentkeztek náluk.

A testépítés egészséges vagy egészségtelen voltának elkülönítésére négy fő kritérium szolgál:

1. A testképzavar megléte. Amennyiben az egyén viselkedését a testképzavar motiválja, úgy nagy a valószínűsége annak, hogy a kétségbeesett igyekezet következtében a testépítés eltúlzottá, kényszeressé válhat.

2. Az egyén önértékelése nagyrészt vagy teljes mértékben azon alapul, hogyan néznek ki az izmai. Amennyiben az önértékelés nem táplálkozhat más forrásból, úgy egyszerűen az érzelmek szabályozásának nincs más módja, kizárólag a test fejlesztése.

3. Amennyiben a testépítés gátolja az egyént a mindennapi feladatainak ellátásában, vagy jelentős mértékben lerontja az egyén személyes kapcsolatainak minőségét, vagy az élet egyéb fontos területen való funkcionálását, úgy a testépítést egészségtelennek tekinthetjük.

4. Az egyén annak ellenére használ anabolikus-androgén szteroidokat és egyéb izomtömeg növelő készítményeket, hogy tisztában van annak nem kívánt mellékhatásaival, vagy az edzése oly mértékben kényszeres, hogy fizikai sérülései – pl. szakadt ínszalag, törött csont, komoly fájdalom – ellenére is folytatja az edzéseket.

Az izomdiszmorfia kialakulásában szerepet játszó tényezők

Az ID kialakulása, hasonlóan más testképzavarokhoz, nem vezethető vissza csupán egyetlen tényezőre. A kialakulásban szerepet játszanak hajlamosító (prediszponáló), kiváltó (precipitáló) és fenntartó tényezők. Tehát többdimenziós betegség kialakulásról beszélhetünk, mely tényezők együttes konstellációja mellett alakulhat ki az ID.

A hajlamosító tényezők között az egyéni (biológiai és személyiségbeli), családi és szociokulturális kockázati faktorokról beszélhetünk. Az egyéni tényezők között említhetjük az alacsony önértékelést, a testtel való fokozott elégedetlenséget és a testképzavart. Szociokulturális kockázati tényezőnek számít például az izmos férfi testideál iránti kulturális nyomás. Arnold Schwarzenegger mozivásznon való megjelenése után nagymértékben átalakult a férfi testideál, és mára az izmos férfitest számít követendő példának. Ebben persze nagy szerepe van a különböző médiumoknak. Ahogy a nők testükkel való elégedetlenségéért és az anorexia terjedéséért a különféle médiumok is okolhatók, amiért túlzottan vékony ideált állítanak a lányok és nők elé, úgy a férfiak testükkel való elégedetlenségében és az ID terjedésében szintén szerepet játszhat a média által sugallt szuper izmos férfitest. A kiváltó tényezők között említhetjük a különböző életeseményeket, melyek az ID kialakulásához vezethetnek, úgymint pl. a gyerekkori soványságért vagy kövérségért elszenvedett gúnyolódások és sérelmek. A fenntartó tényezők pedig azok, melyek a betegség fenntartását szolgálják. Ilyenek például a környezet felől érkező megerősítések (pl. a szépen kidolgozott és izmos test mások elismerését váltja ki, mely pozitív megerősítőként hat), a társas izoláció, depresszió, vagy az egyéb örömforrások elhanyagolása illetve kiüresedése.

Az izomdiszmorfia következményei

Az ID fizikai egészségre gyakorolt negatív következményei a túledzettségből származó izomsérülések, kardiovaszkuláris betegségek fokozott kockázata, vese elégtelenség, szteroid abúzus és evészavarok. Ezekhez társulhat nyugtalanság, lelassult anyagcsere, hangulatingadozások, szorongás és depresszió is. Ezek mellett jelentősek az életminőségre gyakorolt következmények. A kényszeres viselkedés gyakran gátolja az egyént a tanulásban, a munkában, illetve gátat szab a karrier lehetőségeknek. Az ID jelentős hatással van a kapcsolatokra is. Az izomzattal kapcsolatos megszállottság miatt az addig fontos társas vagy párkapcsolatok a háttérbe szorulhatnak, az egyén élete beszűkül a testépítésre és a diétára.

Mindenkiben megvan a vágy arra, hogy még jobbá formálja magát, hogy tökéletesítse a testét. A férfiak többségénél ez az izomzat fejlesztésére vonatkozik. Egyesekben ez a vágy erősebb lehet, mint másokban. Az ID esetében azonban az egyén kényszeresen szeretné fejleszteni az izmait, és nem képes élvezni a kemény testépítés által elért látványos eredményeket, mivel testképzavara megakadályozza abban. Az egyén élete teljesen beszűkülhet az izomzata fejlesztésére, kirekesztve ezzel minden más örömforrást az életéből, úgymint baráti kapcsolatok, párkapcsolat, szórakozás, hobby, a sportolás élvezete.


babusabernadett.hu